Tiszta lappal

Hosszas kihagyás után újra blogolásra adtam a fejemet. Sikerült elszakadnom a régi irományoktól, melyek immár nem keringenek szabadon az interneten, de azért magamnak elmentettem őket.

Időről-időre felkerestem régi oldalakat, amiket régen aktívan követtem, de nagy részük már nincs meg vagy egy ponton - mindennemű lezárás nélkül - mintha elvágták volna, az író nem vitte tovább. Annak idején pár bloggerrel felvettem a kapcsolatot, de nagy részükkel már nem csevegek, nem tudom, mi van velük. Gondoltam, keresek új webnaplókat, amiket olvasgathatok, de olyannyira eltűntek a személyes ihletésűek, hogy véletlenül sem sikerült egy jobbra is akadnom. Hosszú idő telt el, és elég alaposan megváltozott a blogolás kultúrája. Nem találtam egyebet, mint öt másodperces posztokat arról, a posztoló hol nyaralt (kép), kivel bulizott (ez is kép), mit evett étteremben (ez is kép), milyen poénon röhög épp (szerkesztett kép), milyen zenét hallgat (YouTube link) vagy milyen filmet néz (ez is YouTube link). Akadt néhány cicás gif is. Sehol egy valamirevaló iromány, sehol semmi terjedelmesebb, csak gyorsan emészthető dolgok. Mindenki siet, senkinek sincs ideje, ennyi fér bele.

Részben ezért sem sikerült mindeddig újrakezdenem. Zavart, hogy már nem olyan ez a világ, mint régen. Ennek ellenére, az elmúlt pár évben minduntalan ott motoszkált bennem az érzés, hogy ideje lenne megint billentyűzetet ragadnom, de valamilyen más érzések mindig lebeszéltek róla. Például egy kérdés: lesz még bárki is, aki követi, olvassa ezt? Arra jutottam, hogy mindegy, mert a klasszikus értelemben vett blognak a célja az, hogy az ember kiírhassa magából, amit szeretne, aztán vagy csapódnak hozzá követők, vagy nem.
Nem kívánok lájkvadász vagy netszónok lenni; mostantól annyi a célom ezekkel a szösszenetekkel, amik majd itt helyet foglalnak, hogy kielégítsem az írási vágyamat, hogy kiadjam magamból a gondolataimat, a mindennapi mocskot, és - reményeim szerint - szórakoztassam azt a néhány embert, akik az elmúlt években újra meg újra az orrom alá dörgölték, hogy csináljam tovább. Ennyi, semmi több.